A nagyŐ vadászat

Írta: iszlai 2010. december 21. kedd, 23:40

Egymástól függetlenül élünk a világunkon s mégis össze vagyunk kapcsolva. Annyi millió ember közül olyan gyönyörű érzés, amikor két ember egymásra talál.

Ez, ha mást nem is veszünk figyelembe már csak matematikailag is csodával határos. De megtörténik, hogy vannak emberek akik szeretik egymást, kiegészitik egymást (még akkor is ha egyes személyék ezt nem szívesen ismerik be).

Persze, mint minden kapcsolat elér egy bizonyos szintet és történnek dolgok. Az emberek egy része azt hiszi, hogy csak erről van szó, szobára menni, elmerülni a testi gyönyörök változatosságaiban, elmélyíteni a kapcsolatot, és gyakorolni egy kis lepedőakrobatikát. Ha két ember igazán megtalálja egymást, nem csak arról van szó, hogy fizikai értelemben mit kapnak egymástól. Az érzelemről van szó és ahogy egyszer megfogalmazta nekem valaki: az energiákról, a lelki kapcsolatról, ami összeköti őket, de nem akárhogy, mert ami őket összetartja -tér és idő- nem tudja elválasztani, csak egyedül ők maguk képesek megszakítani ezt az kapcsolatot.

Van néhány szerencsés ember, aki ha nem is tudatosan, de többet érez, többet lát egy lehetőségnél. Ők érzik, hogy az egész életenergiájukat átadjak partnerüknek és forditva. Ez az energiacsere lehet hátborzongató, lehet kimerítő, lehet felvillanyozó. Néhányan úgy fogalmaznak, hogy a lelkük elhagyja a testüket, összetalálkozik a társ lelkével és az aktus végén mindkettő visszatér a testébe, de dúsabban; a másik létéből magával visz egy kisebb darabot. Persze ez nem mindig így van és nem is feltétlenül rossz, ha nem így van. Az egészet fel lehet fogni egy egyszerű eszközként, a közös szórakozásként. Hisz az embernek ez az egyik legelismertebb módja a fáradt gőz kiengedésére, az alkalmak ünneplésére és a pihenés elérésére. S mindez csak társtól függ, tehát megéri megkeresni a nagy Ő-t és a szőke herceget, csak míg az ember őket keresi, ne zárja ki a váratlan megjelenését, egy olyan személyben hol nem keresi.